tegnap hirtelen felindulásból elköltöztem. Elegem lett azokból a problémákból, amelyekről nem voltam hajlandó tudomást venni, belefáradtam a kompromisszumokba, az állandó küzdelembe. Oly sok mindenre vágytam, amit nem lehetett megvalósítani, és nem azért, mert hiányzott volna a képesség - sokkal inkább a szándék és az akarat.
Szóval fogtam magam, becsomagoltam a gondolataimat és az érzéseimet, a múltamat itt hagyva.
Mától új blogom van: megesettlany.blogspot.com
|
az anyuka a parkban, a hintában a lánya kacagott, repült és szállt és gagyogott örömében, még a nyelve is kint maradt a boldogságtól, a nő mellette pedig lágy mosollyal az ajkán figyelte.
Aztán tekinteteket érzett a hátában. Anyukák súgtak az apukák fülébe, hogy szegény nő, milyen pici a gyereke még, és máris egyedül hintáztatja vasárnap délelőtt. Úgy érezte, gúnytáncot jár körülötte a szél, de mosoly, ha már nem is olyan felhőtlenül, maradt az arcán. Iszonyú érzés volt, a boldog családok között oly végtelenül magányosnak lenni..
Voltunk a parkban Tammal. Úgyis el kellett mennem ajcsit venni G keresztapjának (minnyá megyünk oda ebédelni), és akkor már elvittem hintázni a lányt. G itthon maradt, nem volt kedve / ereje velünk jönni. Mostanában megint nagyon magányos vagyok, és azt sem tudom, mi lehetne a megoldás.
|
nem lehetek dühös, mert nincs energiája rám, hiszen a lányunk miatt nincs. És ez így ultrafos. Bőghetnékem van. Néha odalopózom, kuncsorgok egy kis ölelésért, vagy csak magamhoz ölelem a lányzót. De az nem ugyanaz. Szóval.. van valakinek tippje, hogy lehet rávenni a lányomat, hogy este 9től reggel 7ig aludjon? Ébredés nélkül?
|
a lakás úgy néz ki, mint ahol bomba robbant. Festőcuccok, a mosogatógép csomagolása, vasalatlan ingek bántják a szemem.. holnap, ha végeztem a krém réteg felvitelével, asszem nagyüzemi romeltakarítás következik.
G emellett hulla. Kimerült, ma fél kilenckor elment aludni a lánnyal, én meg sétáltam egyet, hogy kiszellőztessem a festékszagot a fejemből. Nincs energiánk egymásra, főleg neki rám. Szar ügy, mert tudom, hogy szeret, csak épp nekem rettentően hiányzik a közelsége. Odabújni már éjjel sem merek hozzá, mert tudom, hogy akkor nem tud rendesen aludni. Az én szeretetnyelvemben az első háromban van az érintés. És az most nincs. Illetve nekem nem elég, ami van, ez pedig hiányérzetet okoz. Nem tudom, mi a megoldás azon kívül, hogy próbálok annyira éberen aludni, hogy ő ne ébredjen fel Tamra, és reggel, ha a manófalvi hajnalban ébresztőt fúj, óvatosan kicsempészni mellőle, hogy tudjon még tovább aludni.
Amikor összejöttünk, rengetegszer ébredtem hétvégente arra, hogy könyököl az ágyban és gyönyörködik bennem. Azt mondja, most is szépnek lát - de már nem ébredek ilyenre. És nem, ez nem azt jelenti, hogy visszasírom azt az időt, amikor még ketten voltunk. Ez azt jelenti, hogy nagyon megváltozott az életünk, és erre senki nem tudott volna előre felkészíteni. Szeretem őt, a társam, a gyermekem apja, és elfogadom azt, hogy most ez van. Csak néha olyan jó lenne picit azt a rajongást érezni, amit régen. Dühöngök a mosogatógép miatt, mint az őrült, festek és lakberendezek, és bár alapvetően ezt tényleg élvezem (a dühöngést nem), most pontosan tudom, hogy ez pótcselekvés. Mintha attól, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, mi is megtalálnánk végre az új egyensúlyt az életünkben.
Az asztalon kívül a fürdőszobai polcokat is átfestem. Mert eddigi állapotukban így néztek ki:
A pontos megfogalmazás a borzalmaskék. Az oszlopocskák krémszínű spirálmintát kapnak, az egész mattfekete lesz. Úgy már kicsit más jellege lesz a cuccnak. És illeni fog a fürdőbe is.
|
rányomattam az otexet, és már majdnem végeztem, mikor szólt a fejem, hogy ez neki már túl vegyszeres, legyek kedves szünetet tartani. Mivel a fejem nem éppen az árnyalt és finomkodó kommunikációjáról híres, így fentieket fájdalom formájában hozta tudomásomra. Most pihi van, filmnézés, és ha elmúlt a fejfájás, akkor folytathatom. Remélem, addig nem sötétedik be, az alapozást szeretném ma befejezni. Egyébként eldőlt a színe: Taikka Luna Gyöngyházfényű fedőfesték (krémszín) és matt fekete lesz. Kombóban. (ennek két oka van: az egyik, hogy szerintem így szebb, a másik, hogy sokkal egyszerűbb mutatvány kimaszkolnom a cuccot és lefújni fekete sprayvel, mint kisecsettel végigfestegetni a lábakat. Ez van.
|
a dobozban. Tegnap este még gyönyörűen elmosogattak helyettem, így ma rendkívül nagyvonalú edényfelhasználással főztem, és ugye nem is mosogattam el a cuccot főzés közben, ahogy eddig. Nos, a manók berregnek kicsit, aztán sípolnak mint állat, de nem mosogatnak, én pedig itt állok a halom redvás edénnyel. Szerviz legközelebb szerdán, a háromnapos cseregariról pont lecsúsztunk.
Tippek, hogy milyen színű füst jön ki a fülemen?
Ps: mosogatás helyett most fogom a sarokcsiszolót, és nekiesek az asztalomnak végre. Mert csak.
|
akkor is, ha szombat reggel fél 7kor úgy dönt, kitört az ébresztő. Kávéval sűrítem a véremet, G alszik még, hadd pihenjen, én meg legalább kiteregettem azóta.
Tegnap, péntek lévén, G pókerezni volt este, én pedig hirtelen felindulásból engedtem egy kevés meleg vizet a sarokkádba, és beleraktam Tamedlit. Először ülve, két kézzel csapta a vizet és hangosan kacagott, majd hasra tettem, és elkezdett repülőzni, járt keze-lába, én csupa víz lettem, ő meg csudaboldog. Csak akkor visított, mikor kiszedtem a kádból. Felöltöztettem, kapott vacsit, és egy perc múlva már aludt is. Bűbájhercegnő.
G megint vacakul van, szórakozik vele a gyomra: és ezt azt jelenti, hogy hiába négynapos hétvége, egyedül viszem majd a lányt a játszótérre hintázni, és kurvaszar lesz, mert most minden család apukástól lesz ott. Kivéve engem. :( Lehet, hogy inkább nem is játszózunk, hanem veszek még egy flakon sprayfestéket, és nekiállok az asztalomnak meg a fürdőszobai polcok átfestésének. Attól nem érzem majd szomorúnak magam.
|
az előbb berakta a számba a cumiját, és boldog volt tőle. :)
|
sóhajtott fel a hősnő, fájdalmas égre emelt tekintettel.
Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy nő inkább mínusz, semmint plusz három centit szeretne, de az élet nem kívánságműsor.
Úgyhogy holnapra hívtam vizest, hogy rakja odébb azt a rohadt csapot, mert így nem fér be rendesen a mosogatógép.
|
kivert a gyerekem az ágyból, hasznossá teszem magam, és kivasalok pár inget. Csak ne lenne tőle ilyen hülye érzésem. Mert meséltek nekem valakiről, aki minden hajnalban kivasalt, mielőtt felébredt volna a család, és ő az etalon, akihez hasonlóvá válnom kéne (mármint egyesek szerint, szerencsére G nem így gondolja), és.. és nincs és. Vasalok, de ettől nem leszek ő.
|
3/4 6 van, és fél órája itt magyaráz mellettem a szőnyegen ülve. Kihoztam a hálóból, hogy G tudjon aludni, de én valami embertelenül mosottszarul fogok kinézni. Kávéval gyógyítom alvásért lázongó lelkemet, de azt hiszem nincs az a koffeinmennyiség, amitől én most embernek érezném magam.
Nézegetem a csillárt a plafonon, ahogy tegnap az egyik barátnőm megjegyezte, szép, de sokat dobna rajta, ha lennének benne izzók. Vannak, mert elrohantam este még az ikeába, ahol vettem faszányos gyertya alakú energiatakis izzókat, egy dekuzni való órát (700 ft, simán szét merem robbantani, hogy konyhai mintát kapjon), meg 3 csomag kávépárnát, és azt hiszem, a fenti lista tökéletesen jellemez engem. Más nők cipőket vagy táskákat gyűjtenek, én beérem mindenféle kacattal, amit át lehet festeni, dekopázsolni, szétszedni, új ruhát, külsőt és életet adni neki. Dilis vagyok? Lehet. És most szomorú vagyok kicsit, mert G költségstopot rendelt el (egyébként érhető okokból és jogosan), de ebbe a fotelem kárpitozása is beleesik, pedig azt nagyon szerettem volna, főleg, hogy tényleg csak az hiányzik már majd ahhoz, hogy teljes legyen a nappali. :( Meg aztán valahogy az van bennem, hogy akkor tudom majd befejezni a könyvemet, ha az új asztalomnál, az új székecskémben ülve írom. Ez persze biztosan orbitális faszság, de ez van bennem, ezt kell szeretni. Avagy nem.
|
szereli a szerelő az új alternatív szerelmemet...
NEM FÉR BE! DÜHÖMBEN ELMENTEM AZ IKEÁBA...
|
Fent vannak a lámpák a helyükön. Mind csillárfoglalatos. Namármost van itthon 1, azaz egy darab csillárfoglalatos izzó. Azt hiszem, este romantikus gyertyafényeset fogunk játszani :D
|
"És íme a tökéletes, ám éppen ezért családja számára elviselhetetlen: BREE VAN DE KAMP. Messze földön híres egészséges főztjeiről, cukrásztudományáról, házi készítésű ruháiról, maga ültette kertjéről, saját kezűleg felújított bútorairól. Két gyermek, Andrew és Danielle édesanyja, s egy elnyomott férj, Rex felesége."
Tökéletes? Na az nem vagyok. Egészséges főztjeim? Hát, inkább finomak, semmint szépek, egészségesnek pedig nem kifejezetten mondanám őket, bár tény, hogy nem a hagyományos zsírban tocsogó magyar konyhát követem. Cukrásztudomány? Oké, a múltkori tortám majdnem üti a szintet, ezt pipálhatjuk. Házi készítésű ruhák? Nem nyert, nem tudok varrni :) Kert? A kaktuszom is kiszáradt, szóval nem, nem kertész. Saját kezűleg felújított bútorok? Izé, hát igen. Az is pipa. Egy gyermek, és egy elnyomhatatlan majdnem férj. Fele pipa.
Szóval nem vagyok Bree. :) És tökéletes sem. De amit most csináltam, arra büszke vagyok, de az külön posztot érdemel.
|
én pedig rájöttem, hogy nem tetszik fehéren a csillár. Ezt ma délelőtt műveltem vele, így holnap felrakhatja ezt is. Még szárad. A festékspray királyságos, közben megálmodtam a vázámat (is).
|
Egyenes háttal, támaszkodás nélkül ül. Néha taknyol egy nagyot. Dumál ezerrel, mindent kommentál. Megzabálom.
|
a fokhagymakrémleves tökéletes lett. a mézes-mustáros pácos tarja lilahagymával és füstöltsajttal sütve puha, szaftos, a krumpli átvette az ízét kicsit, G csinált hozzá görögsalit.
a torta? nos, a torta:
Kakaós piskóta, azon tejszínes túrókrém, tiszta eperzselé, tejszínhab és friss eper.
Büszke vagyok magamra. És azt hiszem, nyertem. Mert vagy 5ször mondta el, hogy "megtartunk". Innentől fogva én tudom, hogy bizonyítottam, hogy jól főzök és jól sütök. Ha ezek után megkérdőjelezi.. hát, az már az ő dolga lesz :D
|
hogy miután ma jönnek ebédre G keresztszülei, apja és öccse, valaki egy hatalmas, vörösbortól bűzlő rókát helyezett el közvetlen a ház bejáratánál, a kapualjban? Vegyem jelnek? :)
(mentem tortát díszíteni. ha kész, lövök egy fotót. :) )
|
|
